A gyermekjólétről és a gyermekvédelemről
Magyarországon a közelmúltig gyermekekkel kapcsolatos törvény utoljára 1901-ben született. Bár ezután sokáig váratott magára, majd’ 100 évvel később, 1997-ben mégis elkészült Magyarország új, a mai valós körülményekhez illeszkedő és az európai elvárásokkal is harmonizáló gyermekvédelmi törvénye.
A törvény szellemiségének két elemi sarokpontja az, hogy a gyermeki jólét optimális fészkének a családot tekinti; továbbá, hogy a gyermekek testi-lelki jólétét fenyegető körülmények javítását elsődlegesen nem hatósági (kényszer) intézkedésekkel, hanem különféle, a gyermekeknek és gyermekeket nevelő családoknak nyújtott segítségnyújtási formákkal és szolgáltatásokkal kell biztosítani.
Nem mindegy, hogy a gyermekek testi és lelki jólétét segítő szolgáltatásokat a család önkéntesen vagy kötelező előírás alapján veszi igénybe. Ezeknek eldöntését a családra kell bízni, és őket e döntésben támogatni kell. A törvény ennek megfelelően családok védelmét szolgáló tevékenységek nagy részét kiemeli az un. közhatalmi (hatósági) feladatok közül, és közszolgáltatássá nyilvánítja. E közszolgáltatások fő feladata a családok támogatása a gyermekek önálló felnevelésében és a közreműködés gyermekek általános jóléti jogainak érvényre juttatásában. Feladata továbbá a veszélyeztető körülmények felismerése, feltárása és elhárítása – amennyire csak lehetséges - a családokkal való együttműködésben. A törvény értelmében valamely megoldást csak akkor lehet hatósági útra terelni, ha az együttműködés a családdal nem eredményes, és a gyermek veszélyeztetettsége olyan fokú, ami a gyermeket aránytalanul nagy kockázatnak teszi ki. (Ez az un. legkisebb kényszer elve.)
Az 1997-es gyermekvédelmi törvény arról is rendelkezett, hogy a gyermekek és gyermekek nevelését vállaló családok újfajta segítését milyen szolgáltatási formákban, intézményrendszerekben kell biztosítani. E gyermekvédelmi segítő hálózat fontos, központi láncszemét alkotják a Gyermekjóléti Központok.
A XII. kerületi Gyermekjóléti Központot a fővárosi XII. kerületi Önkormányzat 1997 novemberében alapította a kerületi Családsegítő Központ szakmailag önálló részlegeként, eleget téve ezzel a Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek.
A törvény szellemiségének két elemi sarokpontja az, hogy a gyermeki jólét optimális fészkének a családot tekinti; továbbá, hogy a gyermekek testi-lelki jólétét fenyegető körülmények javítását elsődlegesen nem hatósági (kényszer) intézkedésekkel, hanem különféle, a gyermekeknek és gyermekeket nevelő családoknak nyújtott segítségnyújtási formákkal és szolgáltatásokkal kell biztosítani.
Nem mindegy, hogy a gyermekek testi és lelki jólétét segítő szolgáltatásokat a család önkéntesen vagy kötelező előírás alapján veszi igénybe. Ezeknek eldöntését a családra kell bízni, és őket e döntésben támogatni kell. A törvény ennek megfelelően családok védelmét szolgáló tevékenységek nagy részét kiemeli az un. közhatalmi (hatósági) feladatok közül, és közszolgáltatássá nyilvánítja. E közszolgáltatások fő feladata a családok támogatása a gyermekek önálló felnevelésében és a közreműködés gyermekek általános jóléti jogainak érvényre juttatásában. Feladata továbbá a veszélyeztető körülmények felismerése, feltárása és elhárítása – amennyire csak lehetséges - a családokkal való együttműködésben. A törvény értelmében valamely megoldást csak akkor lehet hatósági útra terelni, ha az együttműködés a családdal nem eredményes, és a gyermek veszélyeztetettsége olyan fokú, ami a gyermeket aránytalanul nagy kockázatnak teszi ki. (Ez az un. legkisebb kényszer elve.)
Az 1997-es gyermekvédelmi törvény arról is rendelkezett, hogy a gyermekek és gyermekek nevelését vállaló családok újfajta segítését milyen szolgáltatási formákban, intézményrendszerekben kell biztosítani. E gyermekvédelmi segítő hálózat fontos, központi láncszemét alkotják a Gyermekjóléti Központok.
A XII. kerületi Gyermekjóléti Központot a fővárosi XII. kerületi Önkormányzat 1997 novemberében alapította a kerületi Családsegítő Központ szakmailag önálló részlegeként, eleget téve ezzel a Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek.